Minden egy ártatlan vérvétellel kezdődött. Anna kiválóan kosárlabdázott, el akarták vinni versenyre, ehhez sportorvosi igazolásra volt szüksége. Aztán ott kiderült, valami nincs rendben szervezetében. Hosszas kálvária vette kezdetét, aminek a vége transzplantáció lett. Új, életmentő szervét édesapjától, Miskolczi Lászlótól kapta, akit alpolgármesterként is megismerhettek a szolnokiak.
2019-et írtunk. Anna második osztályos, azaz 8 éves volt. Kosárlabdázott, nagyon tehetséges volt, ezért versenyre akarták elvinni. Ehhez sportorvosi igazolást kértek. A laboreredményekből kiderült, hogy nagyon magas a fehérjetartalma a vizeletének. Szüleinek fogalmuk sem volt róla, hogy ez mit is jelentett. A vizsgálatot háromszor is megismételték, mindháromszor ugyanazt az eredményt hozta. A korábban panasz nélküli lányt egyből a Hetényibe irányították.
Ott azonnal közölték a telefonon jelentkező édesanyának, hogy azonnal vigyék be a lányukat. Úgyhogy amikor édesapja bevitte az iskolába, mikor hazaért, már fordulhatott is vissza érte és vihette be Annát a kórházba.
Így kerültek a sürgősségire.
Ott is megvoltak a vizsgálatok. A labor értékei jók voltak, kivéve a magas fehérjét a vizeletben.
Egyelőre nem lehetett tudni, miért is volt ilyen az eredmény, hiszen rengeteg betegség okozhatja ezt, egyebek mellett gyerekkori leukémiai is.
Szülei meg is voltak ijedve, mert az egyik osztálytársánál pont ezt diagnosztizáltak.
Egy hét megfigyelés következett a gyerekosztályon. Édesapja, László a történet elmesélésekor hozzátette, az egész megyében egyetlen egy gyermek nefrológus van. Ám ő sem tudta akkor még megmondani, mi a probléma. mivel a kreatininszint, ami megmutatja a vese állapotát, normális értéket mutatott.
A fehérjeszint azonban nagyon magas volt.
Azt tudni kell, magyarázta László, aki időközben kiokosodott az egész betegségből, hogy a fehérje nagy méretű sejt, és ha ezek átkerülnek a vesén, akkor károsítják azt. A vese membránokban okozott hegesedések idővel a vese elhalásához vezethetnek.
A vese létfontosságú szervünk, ha leáll, összeomlik az egész testháztartás.
Egy hét kivizsgálás után még mindig nagy volt a tanácstalanság, hogy mi is okozhatja a problémát.
Ekkor irányították át őket a budapesti Bethesda Gyermekkórházban. Itt egy évig vizsgálták a lányt. Ám maradt a tanácstalanság.
Ezt követően elkezdtek egy szteroidos gyógyszeres kezelést, amire nem regált a szervezet.
Vért vettek a szülőktől is, amit kiküldtek Németországba vizsgálatra, hátha genetikai eredetű betegségről van szó. Fél év, mire az eredmény megjött, közben szteroidlöketes kúrán esett át a lányuk. Eredményre ez sem vezetett.
Túlestek egy vesebiopszián is, Ennek eredménye azt mutatta, hogy autoimmun eredetű betegségről van szó, vagyis a genetika kizárva. Viszont időközben beérkezett a Németországba kiküldött vérvizsgálat eredménye, ami meg azt mutatta, hogy genetikai eredetű, de nem örökletes betegségről van szó.
Vagyis egy génhiba miatt lehet a magas fehérjeürítés.
Az édesapa fel is tette a Bethesdában a kezelőorvosnak a kérdést, hogy lehet az, hogy autoimmun és genetikai eredetű egyszerre a gond gyökere, holott azt mondták az orvosok, egyszerre a kettő nem lehet.
Erre az orvos finoman arra utalt, hogy aznap volt még egy kisfiúnak is biopsziája, amikor lányának is. Nem mondta ki, de előfordulhatott, hogy a leleteket elcserélték!
László meg is kérdezte, hol folytathatnák a lánya vizsgálatait, mire az orvos a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáját javasolta, ahová át is helyezték őket.
A további két évet itt töltötték. Heti rendszerességű kontrollvizsgálatok következtek.
Tavaly aztán a kezelőorvos úgy ítélte meg Anna leleteit, hogy idén januárra elkerülhetetlen lesz a veseátültetés.
Ezért szeptemberben el is kezdődött a szülők kivizsgálása. Hiszen a legfontosabb az volt, hogy Anna minél hamarabb új vesét kapjon, és valamelyik szülő alkalmas legyen donornak.
Sajnos időközben a művesekezelést nem úszták meg. Januárra ugyanis Anna értékei nagyon leromlottak. Vérnyomáscsökkentőt szedett, napi hármat, mégis magas volt a vérnyomása, illetve mutatkozni kezdtek rajta a betegség fizikális jelei is.
A dialízis nem volt leányálom, heti háromszor fel Pestre. Ez időben és pénzben alaposan megviselte a családot.
Közben jött a jó hír, hogy február 7-én lenne hely és meg lehetne másnap csinálni az átültetést.
Közben Lászlót, az édesapát alkalmasnak találták donornak.
Ez örömmel töltötte el őt, hiszen soha nem is gondolkodott rajta, hogy adja-e vagy sem veséjét szeretett lányának.
Szerinte bármelyik más szülő is ugyanazt tette volna, mint ő ebben a helyzetben.
Nagyon örültek tehát a műtét dátumának, a következő héten, ami január végén volt, pedig még egy utolsót egyeztettek a sebésszel és mindent lebeszéltek.
Még aznap este azonban váratlan, tragikus fordulat következett be.
László felesége szólt neki, hogy a házuk udvarán van a szomszéd két hatalmas kutyája és meredten nézik az ő szibériai huskyjukat, aki kennelben volt. Ezekről tudni kell, hogy japán harci kutyák, nagyjából nyolcvan kilósak.
Másnap reggel vinni kellett Annát dialízisre, ezért László meg akart szabadulni mielőbb a két szomszéd kutyától, hogy ne reggel kelljen ezzel a feladattal megbirkózni.
A szomszéd kétszeri telefonhívására sem reagált, így aztán maga lépett akcióba.
Úgy döntött, hogy a kapun keresztül kitessékeli a kutyákat.
A neszezést meghallotta azonban a nőstény és odaszaladt hozzá. Még barátságos is volt, ám a kan már nem volt ennyire kezes. Ő egyből elkapta a bal lábát és letántotta Lászlót a földre, majd elkezdte harapdálni. Felesége erre kijött a házból és egy virágkaróval elkezdte ütni a kutyát, erre őt harapta meg. Viszont Lászlónak volt annyi ideje, hogy elszaladjon a kertkapuig és kinyissa azt. Ezután vissza kellett rohannia a feleségéhez, hogy levegye róla a kutyát.
Magára rántotta és igyekezett lefojtani az ebet. Azon volt, hogy a kutyák mielőbb kijussanak a kertből, de a nagy birkózás közepette testét több helyen is mély harapások érték. Ezért időt nyerve újra elkezdett szaladni a kapuhoz. Ott azonban utolérte a kan és megint beleharapott, akkor már a jobb lábába. Most azonban már nem tudta lerántani. Ekkor a sokknak és a felgyülemlett adrenalinnak köszönhetően fél kézzel felemelte a rajta csüngő 80 kilós kutyát László és kihajította a kertből. Ezután bemenekültek a házba, ahol László vérző végtagokkal elterült.
László elmondta, ha a kutya a nyakánál találja megharapni vagy a lábán artériát talál el, vagy a felesége nem érkezik a segítségére, egész biztos ottmarad.
Másnap felhívta a transzplantációs klinikát, és közölte a történteket.
Még az orvosokat is sokkolta a történet, hogy pont a küszöbön álló operáció előtt mi történt.
László bő hónapig járt kötözésre a Hetényi Géza Kórház rendelőintézetébe. Kétnaponta kötözték át a lábain és a bal kezén lévő néhol négy centiméter mélységű nyílt sebeit.
Igen ám, de közben Pestre is hordania kellett a lányát életmentő dialízisre! Eleinte unokatestvére segített ebben, majd miután már alkalmasnak érezte magát a vezetésre, habár sérülten, de bevállalta a heti háromszori fővárosi kórházba való ingázást.
Szerencséje volt, hogy a kutyák oltva voltak, így veszettség elleni védőoltást nem kellett kapnia. Ha kellett volna, akkor veszélyben lett volna a transzplantáció.
Legalábbis ő nem jöhetett volna szóba élődonorosként, viszont ha várólistára került volna a lánya, akkor az egyrészt évekbe telt volna, míg találnak megfelelő donort, másrészt kevesebb az “élettartama” az ilyen átültetett szervnek.
Nehéz időszak jött a család életében, hiszen László kötözésre és lányával kezelésre járt, közben munkáját, politikusi, képviselői teendőit is el kellett látnia.
A következő műtéti időpont február 27-e volt. Jó hír volt az is, hogy időközben a szomszéd is megvált a kutyáktól, tőlük már nem kellett tartani többet.
Lászlóék huszonhetedikén befeküdtek, másnap már megtörtént az operáció.
Először Lászlót tolták be, aztán Annát a műtőbe. László jobb veséjét vették ki, ami méretben meg is egyezett a lányáéval.
Anna 11 évesen új, egészséges vesét kapott, mégpedig úgy, hogy az övéit bent hagyták. Ezek idővel elhalnak majd.
Lászlónak a műtét után még kicsit fura volt egy vesével, szinte érezte a hiányát, és el kellett telnie egy hónapnak, mire lányával rendbe jöttek.
Most még kerülnie kell Annának a tömeget, mivel kilökődésgátlót szed, így fogékonyabb a betegségekre.
Ez az időszak még kritikus számára, és új veséjét is hozzá kell még szoktatnia a testéhez.
Anna közben persze tanult is, jelenleg magántanuló az ötödik osztályban. Azt szeretné, ha nyáron különbözeti vizsgát tehetne. Szerencsére jó képességű, első félévben csak két négyese volt. Mindez úgy, hogy a magas kreatinin szint miatt nem tudott annyira összpontosítani, fáradékony volt.
László elmondta, jelenleg egy transzplantált vese élettartama természetesen sok mindentől függ, de akár 20-30 év is lehet, de bizakodnak, hogy az orvostudomány fejlődik annyit, hogy ez jelentősen kitolódhat.
Anna azzal, hogy új vesét kapott, a transzplantáltak egyesületének tagja lett értelemszerűen. A Csodalámpás Egyesület műtét után teljesíti a betegek egy kérését. Annát is megkeresték, hogy mivel tudnának neki örömet okozni. Mivel nagyon szeret énekelni, azt kérte, hogy kedvencével, a 2021-es Csillag születik második helyezettjével, Paulinával énekelje együtt Ajándék című dalát egy koncerten. Azt mondták, ez nem egy lehetetlen kérés.
László egy fontos momentumot is megosztott velünk. A cikk elején említett leukémiás osztálytárssal folyamatosan tartotta lánya a kapcsolatot, még a kórházban is. Amikor kiderült, hogy osztálytársa súlyos beteg, a szülők segítséget kértek, mivel a kezelés 300 ezer forintba került volna.
Ekkor László 200 ezer forinttal segítette ki a családot.
Sajnos a kis beteg elkapott egy fertőzést kezelés közben és elment.
Ez nagyon megrázta és megviselte őket is, hiszen átérezték, min mehetett keresztül az a család.
Ráadásul mindez, ha még nem lett volna elég, László édesapja stroke-t kapott, majd rá egy hónapra gyomorvérzést. Úgyhogy ahogy mondani szokták, csőstül jöttek a gondok.
A lényeg, hogy Anna jól van, az új veséje jól működik. Minden adott ahhoz, hogy ismét egészséges legyen hosszú éveken át.
László elmondta, Budapesten évi negyven élődonoros transzplantációt végeznek el, ezen kívül Szegeden, Pécsen és Debrecenben. Gyermekdialízissel nincs elkapatva az ország, a legnagyobb ilyen központ Budapesten van, összesen hat géppel.
Szolnokon sajnos gyerekeknek nincs dialízis, ezen a téren még bőven volna mit fejlődni.
Ugyanakkor az egészségügyi dolgozók mindenhol odatették magukat, nagyon segítőkészek voltak. Sőt, amikor Szolnokon közjegyzői okiratba foglalták, hogy ő önként donor lesz, a közjegyző meghatottságában nem fogadott el tőlük pénzt. De ezen kívül is nagyon sok együttérzést tapasztalt az emberektől.
Annyit még hozzátett László, hogy a szervet adó donorok kitüntetést kapnak ősszel.
Vagyis ő is számíthat erre.
Ám mint mondta, természetesen ő nem ezért tette, nem ez motiválta.
Hiszen még a szívét is odaadta volna gondolkodás nélkül a lányáért.
Fotók: Miskolczi László
